Az OECD Globális Stratégiai Csoport (GSG) ülése: A hibrid munkamenet a jövő távmunkája és tagállami igenek a Szervezet bővítésére

Az ülés Kyriakos Pierrakakis görög digitális kormányzásért felelős miniszter, a GSG elnöke és Mathias Cormann OECD főtitkár köszöntőjével kezdődött. Pierrakakis rövid bevezetőjében a digitális kormányzás és a távmunka jogszabályi keretrendszerének kialakításának fontosságáról beszélt, míg a főtitkár hangsúlyozta, hogy a Szervezet célja, hogy szakpolitikai ajánlásokkal segítse a tagországokat eligazodni a járvány teremtette új munkahelyi kihívások területén, elősegítve a digitális megoldások és új technológiai vívmányok adaptálását és alkalmazását. A kiscsoportos eszmecserék felvezetéseként Jacques Attali jövőkutató tartott előadást, amelynek lényegi eleme, hogy a tradicionális üzleti modell „halott”, a koronavírus járvány alapjaiban fogja átírni az üzleti gondolkodást és a munkavégzés menetét. Hozzátette, hogy egyre több ember fog önálló vállalkozásba kezdeni, amelyek célja nem a hosszú élettartam, hanem annak gyors felfuttatása, majd bezárása, esetleg a vállalkozások összeolvasztása lesz. Attali hangsúlyozta, hogy a távmunka hasznos és szükséges, de nem hatékony megoldás hosszútávon, végső soron a hibrid megoldás lesz a munkavégzés elsődleges formája. A vezetők és a munkavállalók körében végzett felmérések is azt a nézetet támasztják alá, hogy nem a távmunka a leghatékonyabb megoldás a munkavégzés megreformálására, továbbra is szükség lesz valamiféle fizikai kapcsolatra. Az oktatás és képzések, az élethosszig tartó tanulás, a digitális készségek fejlesztése, a fiatalok támogatása, valamint a mentális egészség megőrzésének fontossága elősegítheti a munkavállalók számára a távmunka hatékony adaptálását. Míg a munkahelyek vonzóbbá tétele, a távmunka ökológiai lábnyomra gyakorolt hatásának kiértékelése, a megfelelő eszközök biztosítása pedig a munkaadók felelőssége kell, hogy legyen.

A távmunka termelékenységgel foglalkozó kiscsoportos ülése keretében Luiz de Mello az OECD Közgazdasági Igazgatóságának igazgatója és Dirk Pilat az OECD Tudományos, Technológiai és Innovációs Igazgatóságának igazgatóhelyettese előadásukban elmondták, hogy a Szervezet három kategóriába sorolta a távmunka kapcsán jelentkező szakpolitikai kihívásokat: (i) hozzáférhetőség (megfelelő infrastruktúra, vállalati kultúra megteremtése); (ii) rendelkezésre álló lehetőségek (készségek, megfelelő menedzsment); (iii) védelem (jogok és szabályozások). Az OECD kutatása szerint azon országokban, ahol jó az internet-lefedettség és megfelelő digitális készségekkel rendelkeznek a munkavállalók, elterjedtebb a távmunka gyakorlata. További vizsgálatok azt mutatták, hogy a heti két napnál több távmunka már inkább a termelékenység rovására megy. A munkavállalók és a menedzserek körében végzett felmérés alapján pedig kijelenthető, hogy inkább a beosztottaknak volt pozitív tapasztalata a távmunkával kapcsolatosan.

A szekcióban felszólaló tagországok között egyetértés volt a tekintetben, hogy túl korai a távmunka valódi hatásának megbecsülése, további adatgyűjtésre van szükség. A távmunka kapcsán a munkaszervezés tekintetében komoly kihívást jelent a megfelelő szabályozás hiánya, a szakszervezetek csökkenő befolyása, vagy akár a gyakornoki programok elmaradása. A jövőben problémát jelenthet a távmunka következményeként csökkenő mobilitás, a megfelelő menedzser készségek hiánya, az innováció visszaszorulása és különböző adózási kihívások is felszínre kerülhetnek. A termelékenység növelése érdekében elengedhetetlen a megfelelő infrastrukturális háttér kiépítése, a digitális megoldások ösztönzése, a munkavállalók továbbképzése, valamint az oktatás előtérbe helyezése.

A szekcióban felszólaló Balogh László helyettes államtitkár öt fő területet emelt ki a távmunka és a termelékenység kapcsolata vonatkozásában. Elsőként hangsúlyozta, mivel nincs bizonyíték a távmunka termelékenység növelő hatására, ezért a szakpolitikának nem annak népszerűsítésére, hanem a megfelelő jogszabályi környezet megteremtésére kell szorítkoznia. Másodikként a vezetői készségek fejlesztésének fontossága került kiemelésre, miszerint szükséges a menedzserek felkészítése az új, hibrid munkakörnyezetre. A következő pontként a szociális védelem szükségessége fogalmazódott meg, hiszen az otthoni munkavégzéssel csökkenhet a munkavállalókkal a kapcsolat. A negyedik pontban Balogh László jelezte, hogy a távmunka lecsökkentheti az informális munkahelyi kapcsolatokat, nem csak a vállalatok között, hanem egy adott vállalkozáson belül is. Kiemelte, hogy nehéz a fontos, hosszútávú és stratégiai döntéseket egy videokonferencia keretében meghozni. Végezetül pedig jelezte, hogy az igazi kihívás az lesz, hogy miként lehet kombinálni a távmunkát a fizikai jelenléttel úgy, hogy az mindenki számára elfogadható legyen mind egészségügyi, szabályozási, illetve a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly megtalálása tekintetében.

A második szekció keretében a résztvevők a távmunka munkavállalói előnyeit, az otthoni munkavégzésből fakadó egyenlőtlenségeket és egyéb kihívásokat vitattak meg. Lamia Kamal-Chaoui, az OECD Centre for Entrepreneurship, SMEs, Regions and Cities igazgatója elmondta, hogy a távmunka és a digitalizáció kedvező társadalmi, környezeti folyamatokat idézhet elő (kevesebb kibocsátás, autómentes városrészek), ugyanakkor új kihívások is felmerülnek (nagyobb ingázási hajlandóság, zöldmezős új ingatlan-beruházások igénynövekedése). Ugyan javulhatnak egyes hátrányos helyzetű csoportok esélyei, azonban számos alacsonyan fizetett munkahely szűnhet meg, például a vendéglátás terén. Beszédében elmondta, hogy a megfelelő lakhatás elengedhetetlen a megfelelően produktív távmunkához, és az emberi kapcsolatok változatlanul fontosak maradnak, valamint erősíteni kell a digitális készségeket és nagy figyelmet kell fordítani a fiatalokra. A szekció résztvevői felhívták a figyelmet még a családon belüli erőszak megnövekedett veszélyére, és az idősödő és elmagányosodó társadalom problémáira.

A harmadik szekció keretében az oktatás vonatkozásában a munkaerő digitális képzettségének pillanatnyi helyzete volt napirenden. A résztvevők arra jutottak, hogy a felgyorsult digitalizáció növeli a munkaerőpiaci készségkínálat és -kereslet közötti eltérést, ezért a digitális megosztottság felszámolása a legfontosabb feladat a digitális környezetben való sikeres eligazodáshoz. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a digitális készségek fejlesztése, továbbá a foglalkoztatottak átképzése idő- és finanszírozás igényes, emellett sokan hangsúlyozták az ösztönzők kulcsszerepét a készségek fejlesztésében, beleértve a felnőttek tovább- és átképzésének lehetővé tételét. A hozzászólások rávilágítottak arra is, hogy ambiciózus digitális menetrendre van szükség az iskolákban, beleértve az új technológiákkal szembeni felelősségteljes és kritikus hozzáállás alapjainak megteremtését. A kreativitás kulcsfontosságú jellemzője a „jövőálló” tanulásnak.

Az utolsó szekció a városi, vidéki és agglomerációs területek átalakulásával foglalkozott a távmunka járvány miatti terjedésének hatására. A résztvevők az infrastruktúra, a földhasználat, a regionális finanszírozás kérdéseit, valamint a környezeti és társadalmi hatásokat vizsgálták. Yoshiki Takeuchi OECD főtitkárhelyettes bevezetőjében elmondta, hogy a COVID-járvány hatására egyre több cég dönt városi irodái számának csökkentése mellett, egy tokiói felmérés szerint például a vállalatok 14%-a tervez ilyet. A távmunka terjedése, mint arra egy olasz kutatás is rámutat, szélesebb merítést tesz lehetővé a munkaerő kiválasztásában, ezáltal növelheti a termelékenységet, valamint olyan embereknek is lehetővé teszi a munkaerőpiachoz való hozzáférést, akik korábban e téren nehézségekbe ütköztek. A városközponti élet kényszerének csökkentésével többek számára válik elérhetővé a megfizethetőbb lakhatás. Ugyanakkor nagy mértékű exodus így sem valószínű a távmunka hatására, hiszen a városok más területeken is sok előnnyel rendelkeznek (szolgáltatások közelsége, társadalmi élet), de számítanak arra, hogy hosszútávon a fizikai jelenlét szerepe csökken. Ez a trend segíthet a karbonsemlegesség felé vezető úton és a megfizethetőbb lakhatás kérdésében, de kihívásokat is hoz magával, többek között munkahelyveszteségeket olyan szektorokban, mint a vendéglátás, a közösségi közlekedés, a földhasználati módok adaptációját az új helyzethez, és az ebből adódó állami bevételek változását.

Az OECD szervezési-vezetési kérdéseivel foglalkozó, OECD-tagokra korlátozott napirendi pont témája az OECD külkapcsolatai voltak. A főtitkár bevezetőjében hangsúlyozta az OECD-adatoknak és -sztenderdeknek a Szervezet tagságán túlmenő jelentőségét, és annak szükségességét, hogy a partnerországok közeledjenek az OECD értékeihez. Kitért a kiemelt partnerországokkal folytatott együttműködés fő irányaira, kiemelve a klímaváltozás elleni közös fellépést, valamint az OECD G20-csoporttal való együttműködésére. Kiemelten taglalta a szervezet bővítését, felhívva a figyelmet arra, hogy a csatlakozási folyamat megkezdésére váró hat ország már most sokkal nagyobb arányban vette át az OECD jogi eszközeit, mint a korábbi bővítések során az akkori tagjelöltek. Reményének adott hangot, hogy hamarosan sikerül konszenzusos döntést hozni a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, de aláhúzta, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése nem jelent garanciát a tényleges csatlakozásra: a részletes csatlakozási menetrendek elfogadásáról és a folyamat végén a tényleges csatlakozáshoz is külön, konszenzusos döntést kell hoznia a tagországoknak. A tagországok hozzászólásaikban egyöntetűen üdvözölték az új Külkapcsolati Stratégia elfogadását, és általánosságban támogatásukról biztosították a Szervezet bővítését is. Kínával kapcsolatban visszatérő üzenet volt a kapcsolatok „kiegyensúlyozottságának” szükségessége. A délkelet-ázsiai régióval való együttműködés stratégiai prioritásként kezelését senki sem vitatta, ugyanakkor mellette többen kiemelték Afrika és Latin-Amerika jelentőségét is. A magyar hozzászólásban Balogh László helyettes államtitkár felhívta a figyelmet a közös értékek fontosságára és orientációs szerepére, kiemelve, hogy a nem-tagokkal való együttműködés is elősegíti a közös értékek érvényesülését. Kínával kapcsolatban a szakpolitikai párbeszéd szükségességét hangsúlyozta. Egyetértett a csatlakozási tárgyalások megkezdésével mind a hat jelentkezővel, és Afrika prioritásként kezelésével, továbbá felhívta a figyelmet az OECD pekingi irodájának jelentőségére, illetve az iroda magyar vezetőjének kiváló munkájára.

Az ülés lezárásaként a GSG elnöke és az OECD főtitkára foglalták össze a két nap tapasztalatait, míg arról is döntés született, hogy a GSG elnöki posztját 2022-ben is Kyriakos Pierrakakis görög digitális kormányzásért felelős miniszter fogja betölteni.