Egy új kor foglalkoztatási kihívásai
Az OECD „Employment Outlook 2019” kiadványa a Szervezet foglalkoztatási szakterületének legfontosabb éves jelentése, amelynek középpontjában idén a munka jövője áll. A kiadványban olyan kérdésekre keresik többek között a választ, hogy a technológiai fejlődés, a globalizáció, a népesség elöregedése és más megatrendek miként formálják az OECD tagországok munkaerőpiacait, illetve milyen változásokat eredményeznek olyan területeken, mint a munkahelyi biztonság, az alulfoglalkoztatás vagy a jól fizető munkahelyek létrehozása.
A kiadvány fő üzenete, hogy immár a folyamatos – és sok esetben forradalmi – változás az új norma, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell. A digitalizáció és a gazdaságoknak a globális értékláncokba történő integrációja a magas szintű készséggel és magukat folyamatosan képző munkavállaló számára minden eddiginél nagyobb lehetőséggel kecsegtet, ugyanakkor kihívást jelent az alacsony vagy elavult készségekkel rendelkezők számára. Az OECD elemzői úgy becsülik, hogy a meglévő munkahelyek 14%-a eltűnik az automatizálás eredményeként a következő 15-20 évben, és további 32% valószínűleg radikálisan megváltozik az egyes feladatok automatizálódásának hatására. A munka világában zajló változások aktív alakításához egy átfogó transzformációs agendára van szükség, amely az elemzők szerint négy cselekvési területet ölel fel, ezek a továbbképzés, a munkajogi védelem, a szociális biztonság, valamint a szociális partnerség.
A jelentés rámutat arra, hogy a hatékony és időszerű foglalkoztatási szolgáltatások, a megelőző intézkedések és a korai beavatkozások megkönnyíthetik a munkahelyváltást, és több fejlődési lehetőséget biztosíthatnának a munkavállalóknak. Emellett a kormányzatoknak átfogó felnőttoktatási és képességfejlesztési stratégiákkal is rendelkezniük, különösen az alacsony képzettségű felnőttek esetében, hogy megakadályozzák a készségek értékcsökkenését, és megkönnyítsék a munkahelyek közötti átmenetet. Kiemelt feladat a felnőttoktatási rendszerek megerősítése, amelyeket úgy kell átalakítani, hogy minden munkavállalónak megfelelő lehetőségeket biztosítson az át- és továbbképzésre során egész karrierjük során. Továbbá a szociális védelmi rendszereket alkalmassá kell tenni a nem szabványos foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók támogatására is.
A kiadvány Magyarország vonatkozásában egyebek mellett megállapítja, hogy a legfrissebb éves, 2018-as adatok alapján 2010-hez képest jelentősen javult hazánk pozíciója az OECD-tagállamok rangsorában a munkaerőpiaci mutatókat tekintve (2010: 55%, 2018: az OECD átlagot meghaladva 69,3%), és még jelentősebb javulás figyelhető meg a munkanélküliségi ráta esetében (2010: 11,2%, 2018: 3,7%). A 2006 és 2016 közötti bérszínvonal-emelkedést tekintve a jelentés kiemeli, hogy a tagállamok közül hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben, több mint 10 százalékponttal a közepes bérszintű munkahelyek aránya, hasonlóan Lengyelországhoz és Görögországhoz.
A jelentés kapcsán összefoglalva elmondható, hogy megfelelő szakpolitikák és intézmény kialakításával, valamint az „egész kormányra vonatkozó megközelítés” alapján történő átfogó és egyeztetett fellépéssel kiaknázhatóak a digitalizációban, a globalizációban és a népesség egyre hosszabbodó élettartamában rejlő lehetőségek, illetve enyhíthetők ezek kockázatai.