Tanulságok a magyar CSR Cselekvési terv megújításához - panelbeszélgetés

A panelbeszélgetést Tölgyes Gabriella CSR koordinátor vezette. Bevezetőjében elmondta, hogy az Kormány CSR Cselekvési terve foglalkoztatás központú, ugyanis az NGM, mint a foglalkoztatásért és munkaerőpiacért felelős szerv, óriási kihívásnak tekinti az Európát is kemény próbák elé állító, magas munkanélküliséget (pl. a fiatalok munkanélküliségét), az alacsony foglalkoztatottságot és a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációjának elősegítését. Mindez annak a fényében volt különösen érdekes, hogy az előadások során is elhangzott: csak a hosszú távú tartós akcióknak van relevanciája, a hirtelen problémamegoldások ritkán hoznak látható eredményt ezen a területen.

A panelbeszélgetés során először a legfőbb tanulságok kerültek terítékre. Lőrincze Péter, az OECD Vállalati és Ipari Tanácsadó Bizottságának alelnöke kiemelte, hogy számára a legfigyelemreméltóbb a KKV-k aktívabb bevonásának lehetősége volt, ugyanis a KKV-k számára jelent leginkább nehézséget a szükséges erőforrások rendelkezésre állása. Fontos, hogy a vállalatok értsék, milyen hasznuk származik a felelős üzleti magatartásból. Az elhangzottak szerint két haszon biztosan jelentkezik: az alkalmazottak növekvő lojalitása, és az emelkedő hírnév. Lőrincze Péter szerint erőteljesebb népszerűsítésre és a kormánnyal együttműködve jobb marketingre van szükség.

Márta Irén, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) ügyvezető igazgatója a Lengyel CSR Fórum előadásából kiemelte a hosszú távú stratégia fontosságát. Másik fontos gondolatként a partnerséget említette. A BCSDH 2013-ban ajánlást dolgozott ki, amelyre mérettől független bármely cég építeni tudja fenntartható működését.

Nemeskéri Róbert, a KÖVET Egyesület ügyvezető igazgatója szerint is együttműködésre van szükség a szervezetek között, összefogva lehet csak hatást elérni, amiben a Követ partner szeretne lenni. A CSR önkéntes megközelítés, értelmét az adja, ha a gazdaság szereplői saját érdeküktől vezérelve működnek egyre inkább CSR/RBC tudatos módon. Ha ez nem valósul meg, akkor szükséges a kormányzati, szakpolitikai eszközök. Példaként említette az ún. Forerunner programot Japánban, amely szerint a mai legjobb gyakorlatok és megközelítések az iparban 10 éven belül minimum sztenderdek lesznek. Ilyen eszközöket kellene Európában is alkalmazni.

Takács Júlia, a CSR Hungary ügyvezető igazgatója szerint nagyon jó, hogy végre közép-európai országok mutatkoztak be a CSR területen, jó lenne kialakítani egy ún. közép-európai CSR modellt. Véleménye szerint nagyon fontos a gyakorlati megközelítés. Felvetette az SR és a CR szétválasztásának kérdését. Úgy látja, az üzleti szektorban megvan a jó szándék, de a vállalatoknak tudniuk kell, mit a teendőjük a felelős magatartás érdekében. Fontos tisztázni mi az állami, az üzleti és a civil szféra feladata, és milyen szerepet játszhatnak az önkormányzatok. Szükség van a szereplőket támogató CSR szakmai piacra. 2009-ben a CSR Hungary készített egy CSR felmérést CSR Hungary Index néven. Érdekes volt összehasonlítani az elhangzottakat az akkor tapasztaltakkal. Rámutatott, hogy a rangsorok, díjak, mint a 2007. óta kiadásra kerülő Magyar Üzleti Felelősség-díj, ösztönzőek lehetnek a cégek számára. Szívesen részt vennének egy közép-európai CSR együttműködésben, egy közép-európai CSR modell kialakításában.

Lukács Ákos, a Deloitte Zrt. szenior menedzsere három fő csapásirányt említett: a környezetvédelmet, a fenntarthatóságot és a klímaváltozást. Az ENSZ felé hamarosan nemzeti terveket kell bemutatni az Fenntartható fejlődési célok (SDG-k) megvalósítására, amely újfajta rugalmas keretet adhat a vállalatok részére. A párizsi megállapodás (COP21) főleg a multinacionális cégek iránymutatásánál jelenthet újabb orientációt. Az utolsó két előadásból látható volt, hogyan lehet megkeresni a lokális hajtóerőket. A KKV-k a versenyből adódóan teszik, amit elvárnak tőlük, csak esetleg nincsenek tudatában, hogy CSR tevékenységet végeznek. A vállalatok a pozitív hatásokon keresztül, és nem elvontan gondolkodva tudják a felelős magatartást üzleti modelljeikbe beépíteni.

A második téma bevezetéseként Tölgyes Gabriella szólt a Kormány tavaly áprilisban elfogadott CSR Cselekvési tervéről, amelynél a készítők igyekeztek a hazai társadalmi és gazdasági sajátosságokra és az uniós problémákra reagálni, valamint széles körű párbeszédet folytatni. Idén elkészül a Cselekvési tervről szóló beszámoló, és kidolgozásra kerül az elkövetkező két évre vonatkozó új terv is. „Mit kellene beépíteni a hallottak alapján?” hangzott el a kérdés a részvevők felé, figyelembe véve, hogy a 2011. évi EU közleményben már nem az önkéntes felelősségvállalás, hanem a gazdasági és társadalmi felelősség szerepel.

Lőrincze Péter szerint kiváló példa a lengyel prezentációban szereplő fejlesztési terv, amely az ország alapvető "sorskérdéseire" reflektálva keresi a megoldást. Ilyen problémák például az alacsony fizetések, a csökkenő munkaerő-kínálat, a nemzetközi szinten is kimagasló lengyel cégek alacsony száma. A problémákból kiindulva kereshetők a konkrét célkitűzések. Javasolta, hogy a Magyar Kormány is ilyen utat kövessen.

Márta Irén elmondta, hogy a párbeszédhez a BCSDH is szívesen csatlakozik. Ők 2014-ben - az Action 2020 program keretében - határozták meg az üzleti, a tudományos és a civil szférával együttműködésében az öt legfontosabbnak ítélt területet, amelyek a klímaváltozás, a fenntartható fogyasztás, a foglalkoztatás, az élelmezés és a víz. Az 5 területhez 20 konkrét célt is kitűztek. 2015-ben vállalati jó gyakorlatokat gyűjtöttek, és most dolgoznak a hatás növelésén. A náluk lévő értéket szívesen teszik közkinccsé.

Nemeskéri Róbert a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta.

Takács Júlia szerint érdemes lenne gyakorlati szempontból, iparágakon, termékcsoportokon keresztül vizsgálni a CSR/RBC teendőket, ahogy erre a briteknél és németeknél van jó példa. Magyarországon az autóipar lehetne az a terület, ahol a feladatokat kódexbe foglalva lehetne lebontani. A cégek szempontjából a gyakorlat a fontos: mivel és hogyan foglalkozzon a vállalat?

Lukács Ákos szerint a legfontosabb a célok megfelelő meghatározása. Legyenek ezek a célok elérhetők, és mutassanak irányt a jelen állapothoz képest. Húzóerőre és megfelelő módszertanokra van szükség, az Irányelvek gyakorlati értelmezésére a hazai környezetben. A legakutabb problémákat kell középpontba állítani. A Cselekvési terv irányát vezessék a legjobb vállalati gyakorlatok is, legyenek piacbarát. A célszámok nem mindig számszerűsíthetők, de azért érdemes a számszerűsítésre törekedni.

Tölgyes Gabriella elmondta, hogy a második terv kialakításakor, az év második felében széles körű konzultációt szeretnének kezdeni kis- és nagyvállalatokkal, civil szervezetekkel. Záró kérdésként felvetette, hogy az új terv sok területre koncentráljon, vagy inkább kevesebb prioritás legyen?

Lukács Ákos javasolta, hogy a prioritásokat és intézkedéseket a terv összeállítói a hatás oldaláról, például az Agenda 2030 céljai felől közelítsék meg. Lőrincze Péter szerint a második cselekvési terv elfogadása előtt érdemes kiértékelni az első Cselekvési terv végrehajtását. Véleménye szerint kevesebb, de olyan cél kell, amelyek mellett több társadalmi tényező fel tud sorakozni. Nemeskéri Róbert a jól érthető stratégiai megközelítést javasolta, hiszen komplex, sokelemű rendszerről van szó. Ki kell választani, meg kell határozni azokat a pontokat, ahol a legkisebb befektetéssel a legnagyobb pozitív változás érhető el.