A közel-keleti konfliktus hangsúlyosan erősödő kockázata mellett közel 3 százalékos globális gazdasági növekedés várható az idei és jövő évben az OECD szerint
Az OECD legfrissebb, G20 országokra fókuszáló Időközi Gazdasági Kilátások kiadványa szerint globális szinten a növekedés 2026-ban 2,9%-os, 2027-ben 3%-os lesz azt feltételezve, hogy a közel-keleti konfliktus miatt kialakult energiapiaci zavarok idővel enyhülnek. Az infláció a G20 országokban a becslések szerint a 2025-ös 3,4%-ról 4%-ra nő 2026-ban, majd 2027-ben 2,7%-ra mérséklődik. Az elemzés ez alkalommal részletesen foglalkozik a közel-keleti konfliktus gazdasági hatásaival is.
Az OECD elemzői kiemelik, hogy az energiaárak emelkedése, valamint a közel-keleti konfliktus kiszámíthatatlan alakulása várhatóan növeli az inflációt és visszafogja a keresletet, ezzel részben ellensúlyozva azokat a kedvező gazdasági hatásokat, amelyek a technológiai beruházások és termelés élénküléséből, az alacsonyabb vámtarifákból, valamint a 2025-ről áthúzódó gazdasági lendületből származnak.
Az USA esetében, a 2026-ra várt 2%-os növekedés 2027-ben 1,7%-ra mérséklődhet, mivel a mesterséges intelligenciához kapcsolódó beruházások hatását fokozatosan ellensúlyozza a reáljövedelmek növekedésének lassulása és a fogyasztás mérséklődése. Az euróövezet országaiban a növekedés várhatóan 0,8%-ra lassul 2026-ban, mivel a magasabb energiaárak visszafogják a gazdasági aktivitást, majd 2027-ben 1,2%-ra emelkedik a növekvő védelmi kiadásoknak köszönhetően. Kína esetében 2026-ban 4,4%-os, 2027-ben pedig 4,3%-os növekedéssel számolnak.
Az OECD szerint a G20-országok összesített fogyasztói árindexe 2026-ban a korábban vártnál jóval magasabb lesz, elsősorban a globális energiaárak emelkedése miatt. Az Egyesült Államokban az infláció a 2025-ös 2,6%-ról 2026-ban 4,2%-ra emelkedhet, majd 2027-ben 1,6%-ra mérséklődhet. Az euróövezetben és Japánban az energiaárak emelkedése rövid távon szintén erősíti az inflációs nyomást, ugyanakkor a várakozások szerint az infláció 2027-re ezekben a gazdaságokban is visszatér a jegybanki célértékek közelébe.
Az OECD kitér arra is, hogy a kilátásokat jelentős lefelé mutató kockázatok mellett lehet értelmezni, elsősorban a közel-keleti konfliktus bizonytalanságai miatt. Amennyiben a Közel-Keletről érkező export tartós zavarai az energiaárakat a vártnál is magasabbra emelik, miközben súlyosbítják a kulcsfontosságú nyersanyagok hiányát, akkor ez tovább növelheti az inflációt és visszafoghatja a gazdasági növekedést.
Az OECD szakértői szerint a Közel-Keleten eszkalálódó konfliktus komoly próbatétel elé állítja a világgazdaságot, különösen az energiapiacokat. Egy elhúzódó zavar akár komoly energiahiányhoz is vezethet, ami tovább rontaná a kilátásokat. Az energiapiacok mellett a konfliktus a globális ellátási láncokra is hatással van. A pénzügyi piacokon a konfliktus eszkalálódása óta nőtt a bizonytalanság, emelkedett a hozam és az árfolyam-ingadozás, csökkentek a részvényárak, az arany ára visszaesett. Az amerikai dollár erősödött, ugyanakkor a feltörekvő piacok valutái gyengültek. A hosszú lejáratú államkötvényhozamok emelkedtek, ami szigorodó pénzügyi feltételekre utal.